HOME

 

BFTA Céltávcső Beállítási Útmutató
- Maestro átdolgozásában

© Írta: Wayne K. Hudson, 2002.
© Fordította és kiegészítette: Fekete-Móró András (Maestro), 2009-2013.

Szakmailag lektorálták: Szokol Antal és Tóth Attila László

© Szerzői jog által védett dokumentum, jogtulajdonosok: a BFTA és Fekete-Móró András.
- HASZNÁLD: Lementheted és kinyomtathatod saját használatra,
- OSZD MEG: Kérjük, linkeld be más weboldalakon és fórumokon,
- NE LOPD EL: Ezt a tartalmat tilos leközölni bárhol máshol.
Itt mindig megtalálhatod a legfrissebb, naprakész változatot,
Kérjük, linkeld be és így oszd meg más lövészkollégákkal!

Further translations are in progress by fellow shooters:

[br] Brasiliero / Brasilian (by Delphinus)
[bg] Български / Bulgarian (by Fatalen)
[de] Deutsch / German (by Chris)
[ee] Eesti / Estonian (by Kristin)
[gr] Ελληνικά / Greek (by Alexis)
[fr] Français / French (by Robert)
[pl] Polski / Polish (by Chris)
[pt] Português / Portuguese (by Delphinus)
[si] Slovenski / Slovenian (by Dušan)
[sk] Slovenský / Slovakian (by Caco)
[tr] Türk / Turkish (by BsR)


 

Tartalom

1. Bevezetés
1.1. A szerző előszava
1.2. A fordító előszava

2. A puska előkészítése

3. A céltávcső felszerelése
3.1. Szerelékmagasság és a pofadék
3.2. Optikai tengelybe állítás
3.3. Szerelékek felrakása
3.4. Szemlencserendszer beállítása
3.5. Optikai középpont beállítása az optimális távolságra
3.5.1 Lejtős szereléksín méretezése
3.5.2 A távcső oldalirányú pontatlanságai
3.6. Szálkereszt függőbe igazítása
3.7. Oldalirány finombeállítása

4. A puska belövése (clickes módszer)
4.1. Nulla távolság kiválasztása
4.2. Módszerek a parallax- és clickkerék feliratozására
4.3. A röppálya tetőpontja és a felütköző kupak
4.4. A maradék távolságok belövése
4.5. A találati pont elmozdulása (POI-shift)

5. Távolságmérés parallaxiskorrekcióval
5.1. Mi parallaxis?
5.2. Parallaxállítási módok
5.3. Parallaxkerék bekalibrálása a távméréshez
5.4. A távmérés eltolódása (parallax shift)

6. Ballisztikai magyarázatok
6.1. Miért 4,5 mm?
6.2. Röppálya a céltávcsövön át nézve
6.3. Szögperc (MOA)
6.4. A távcső magasabbra szerelése

7. A puska belövése (mildotos módszer)
7.1. Mi a mildotos célzás?
7.2. Beosztásos szálkeresztek
7.3. Belövés mildotos lövéshez

 

1. Bevezetés

1.1. A szerző előszava

Ezen beállítási útmutató célja nem az, hogy bárkit a Field Target lövészetre, illetve úgy általában a lövészetre oktasson. Olyanoknak készült, akik már ismerik a légfegyver kezelését, rendelkeznek a megfelelő lőkészséggel és alapjaiban értik az elméleti dolgokat.

Ez az útmutató feltételezi, hogy a lövő ismeri a lövészet alapjait, képes összefüggő lyukakat lőni egy papíron, és szeretné a lehető legjobb módon beállítani a puskáját és céltávcsövét ahhoz, hogy pontosan lőhessen 7 és 50 m között. Feltételezi azt is, hogy egy 4,5 mm-es kaliberű puskával és egy állítható parallaxos távcsővel rendelkezik. Bár az útmutató jórészt a clickes lövési móddal foglalkozik, a hetedik fejezetben ismerteti a mildotos lövési technikát is.

Ez az útmutató nem kívánja helyettesíteni a klub oktatói által adott részletes instrukciókat. Célja inkább az, hogy kiegészítő segítséget adjon ahhoz az olykor nehéz feladathoz, melynek során segítenek egy viszonylag kezdő lövőnek, beállítani a bonyolult és drága felszerelést. Ezzel a kézikönyvvel a birtokában az edző és tanítványa néhány hétről néhány napra csökkentheti le a beállítás folyamatát.

A szerző reméli, hogy ez az útmutató lehetővé teszi a kezdőknek, hogy ezt egy logikus, módszeres módon végezhessék el.

Wayne K. Hudson
2002. november

1.2 A fordító előszava

Tanulni mindig a legjobbaktól érdemes, és az angolok híresen jó FT-lövők. Ezt az útmutatót a BFTA (Brit FT-Szövetség) adta ki, átfogó és szakmailag korrekt alapmű, ezért határoztam el a magyarítását. A lövészet technikájáról szóló párja a BFTA Lövészeti Alapismeretek füzet, amelynek szintén elkészítettem a fordítását.

A kezdőkre való tekintettel 7-40 méteres távokra, és úgy általában is a mi hazai viszonyainkra adaptáltam a szöveget. Kisebb dolgokat korrigáltam is, de tematikájában és tartalmában alapvetően követtem az eredetit. Sok helyen kiegészítéseket írtam az eredeti szöveghez, ezeket sötétkék színnel jelöltem.

Ez a segédlet csak az alapokat adja meg, hogy a kezdő sporttársak ne szívjanak feleslegesen a puskájuk beállításával, és megbízhassanak a fegyverükben. Az itt leírt eljárások nem igényelnek bonyolult eszközöket, speciális szoftvereket vagy szaktudást - csak gondosságot és precizitást. Idővel aztán lehet rajtuk finomítani, rafináltabb vagy éppenséggel egyszerűbb egyéni technikákat kidolgozni. De a lényeg az, amit a szerző a zárszavában ír:

"Ha végigcsináltad az itt leírtakat, akkor egy olyan puska/távcső együttes van a kezedben, amivel bármilyen versenyt megnyerhetsz. A többi, ahogy mondani szokták, már csak rajtad áll."

Fekete-Móró András
2009. március

 

2. A puska előkészítése

Fontos, hogy a puska rendelkezzen az alábbi tulajdonságokkal:
1. Nem lépi túl a szabályzatban előírt 7,5 J, ill. a 16,3 J torkolati energiát,
2. Az elsütőbillentyű biztonságosan és jól megjósolhatóan működik,
3. Pontosan, kis szórással lő a kiválasztott lövedékkel.

A Field Target versenyeken csak olyan puskákkal lehet lőni, amelyek nem lépik túl az előírt maximális torkolati energiát. Ez a szabadon tartható puskákra a törvényben meghatározott 7,5 J, a fegyvertartási engedéllyel tartott puskákra törvényi korlát nincs, azonban a versenyszabályzatban előírt 16,3 J-t ezekkel is be kell tartani. Minden további szerelés és beállítás előtt fontos egy sebességmérővel meggyőződnöd arról, hogy a torkolati energia ill. sebesség nem lépi túl a megengedett határt. Amennyiben túllépi, a puskán állítani kell. Ezt a puska típusától és működési elvétől függően vagy fegyvermester végzi, vagy a lövő maga is beszabályozhatja. Ha túl alacsony a torkolati energia, a beállításkor nem érdemes kicentizni a maximális értéket. Ugyanis, ha a fegyver ereje túlságosan megközelíti a maximumot, akkor bármilyen kis módosulással könnyen illegálissá válhat, ugyanakkor ez a kis különbség nem jelent számottevő előnyt.

A torkolati energia meghatározása a következő képlet segítségével történik: E = 1/2 * m * v2, ahol m a lövedék tömege, v a torkolatnál mért kezdősebesség. Ha a tömeget grammban számolod, akkor még ezerrel kell osztani a végeredményt. Például: 1/2 * 0,51 * 1712 / 1000 = 7,46 J. Mint minden mérésnél, itt is legalább 5-10 mérés átlagával kell számolni. Ha az egyes sebességek nagyon eltérnek egymástól, akkor előbb a fegyvert kell rendbe hozni (csőtisztítás, tömítéscsere, beállítás, fegyvermester, stb.). A sebességben plusz-mínusz 1-2 m/s eltérés az átlagtól természetes és nem is okoz gondot, de 4-5 m/s esetén már meg kell vizsgálni a fegyvert.

Az elsütőbillentyű minden puskán más és más, ezt a fegyver használati utasítása szerint kell beállítani. Az FT-ben könnyebbre szokták állítani a sütést, mint a vadászfegyvereknél (Angliában, ahonnan az FT származik, lehet nagy energiájú légfegyverrel is vadászni), de soha nem szabad olyan könnyűre ill. kis nyúlásúra állítani a sütést, hogy a fegyver magától is elsülhessen felhúzáskor vagy bármi rázkódástól. Fontos az is, hogy az elsütőbillentyű helyesen legyen beállítva és megfelelő legyen a távolsága a tusa végétől. Ha a billentyű több irányban is állítható, ez a távolság is beállítható rajta. A billentyű beállításáról további részletek a BFTA lövészeti útmutatójában olvashatóak.

A puskát vállba fogva az elsütő kéznek kényelmesen rá kell találnia a markolatra és az elsütőbillentyűre, visszagörbítés vagy nyújtózkodás nélkül. Ha a billentyű nem állítható és túl rövid a távolság, távtartókat kell helyezni a puskatus és a válltámasz közé, ill. fordított esetben eltávolítani. Ha még így is túl hosszú a tusa, nincs más megoldás, kicsit le kell vágni a végéből. Ökölszabály a tusa hosszának beállítására: ha a vállhoz emelt puskán kényelmesen megfogod a markolatot és a tusavéget átrakod a könyökhajlatodba, éppen eléri a behajlított felkarodat.

A lövedék kiválasztása és a lövés pontossága kérdésében útmutatónk feltételezi, hogy már kiválasztottad a megfelelő lövedéket és gyakoroltál a puskáddal, mielőtt most nekiállsz a teljes beállítási folyamatnak.

Eddig esetleg megszoktad, hogy a nem célzó szemed lövés közben csukva tartod. Azonban sokkal előnyösebb lenne megtanulnod úgy, hogy mindkét szemed nyitva van. A távolságmérés, amiről majd később szó lesz, csak teljesen ellazult szemekkel végezhető egyszerűen. Ha vízszintező libellát használsz a puskán vagy a céltávcsövön, azt is a nem célzó szemeddel nézed lövés közben. Azon kívül, ha mindkét szemét nyitva tartja, a lövő jobban szemmel tarthatja a környezetet és a szél hatásait. Ez olyan technika, ami nem tűnik olyan magától értetődőnek és külön meg kell tanulni, de jelentős előnyöket eredményez.

Ha a fentiekkel mind megvagy, itt az idő felszerelni (vagy újraszerelni) a céltávcsövet.

 

3. A céltávcső felszerelése

3.1. Szerelékmagasság és a pofadék

A megfelelő magasságú szerelék kiválasztása alapvető jelentőségű. A jó magasságú céltávcső kényelmes és több célt találsz el vele. A rossz magasság kényelmetlen, frusztráló és kevesebb a találatod. A fő szempont a szerelék kiválasztásánál (természetesen a megfelelő átmérő után) az objektív és a puskacső távolsága. Ha túl közel helyezed a csőhöz, a beállítási folyamat végén, kihézagolva esetleg már hozzá is ér a csőhöz vagy elnyomja azt.

A másik fontos tényező a fej pozíciója. Ha a távcsöved túl alacsonyra van szerelve, extrém szögben kell rápréselned a fejed a pofadékra, hogy rendesen bele tudj nézni a távcsőbe. Ha viszont túl magas, akkor a fejed csak ott lebeg a pofadék felett és nem támaszkodik fel rajta. Mindkét esetben küzdened kell a távcsőbe tekintésért, és ez instabilitást eredményez.

Az állítható pofadékú puskatus megoldja ezt a problémát, mert a céltávcső bármilyen magasra* felszerelhető (csak a csőhöz ne érjen hozzá), biztosítva az optimális fejpozíciót és így a maximális kényelmet. Általában a minél függőlegesebb fejpozíció a legjobb, de ez egyénenként változik. Sokan használnak olyan árnyékoló gumit, ami körbeveszi a szemlencsét és kizárja a távcső körül látható háttérfényeket, javítva így a kép minőségén. Azonban ez csak egy képjavító eszköz és nem használható a fej megtámasztására, ami csakis a helyesen beállított pofadék dolga.

* A céltávcső magasságának hatását a röppályára ld. a 6.4 fejezetben.

3.2. Optikai tengelybe állítás

A céltávcső belsejében egy kisebb belső cső található, ez tartalmazza a képfordító lencserendszert is, és amikor az állító tornyokat tekered, ennek a belső tubusnak az elmozdulásától változik a szálkereszt és a célkép egymáshoz viszonyított helyzete. Akkor vagyunk az optikai tengelyben, ha ez a belső tubus a távcső tengelyével párhuzamosan áll. Ilyenkor a mechanikai és optikai szerkezet tengelye egymással tökéletesen egybeesik, és ebben a helyzetben a legkisebbek az optikai hibák és a képtorzítás. Másik fontos dolog, hogy ha a belső cső nagyon el van tolva pl. valamelyik oldalra, akkor nem lehet kihasználni a teljes magasságállítási tartományt, mert már előbb hozzáér a külső cső falához, és pl. függőleges állításkor oldalirányban is elmozdul a szálkereszt. Ezért a céltávcső közelítő célra állítását mindig a szereléken kell elvégezni, és csak a néhány clicken belüli finombeállítást végezzük magán a távcsövön.

A céltávcső optikai tengelybe állításához általában a két végpont közötti középső helyzetbe állítják a tekerőcsavarokat, a clickek számolásával. Azonban a legtöbb gyártó nem javasolja a tekerők végállásba tekerését, mert ettől megsérülhet a belső szerkezet, ezért ez a módszer kerülendő.

Másik módszer a tükör segítségével történő beállítás, de ezt sem ajánlom. Ennek lényege, hogy a távcső végéhez egy tükröt kell szorítani (pl. odagumizva, vagy az elfektetett tükörre állítva a távcsövet), a parallaxot végtelenre állítani, a nagyítást a minimumra, és ekkor látható lesz egy 'szellemkép' szálkereszt is, amit a tornyok állításával fedésbe hozhatunk az igazi szálkereszttel. A módszer hibája, hogy nem minden távcsőnél látható ez a szellemkép, illetve hogy ha a távcső nem fókuszálható a végtelenbe, akkor a betekintés irányától függően durván mozognak egymáshoz képest a szálkeresztek.

Optikai tengelybe állítás tükör segítségével

Az optikai tengely meghatározásának biztos módszere a beforgatás, (még a Schmidt&Bender gyárban is így állítják az optikai tengelybe a távcsöveket). Ez úgy történik, hogy fixen befogod valahová a puskát és berakod a távcsövet a nyitott szerelékbilincsekbe, valami részletgazdag célra irányítva. Érdemes egy-egy csík papírt is tenni a távcső és a bilincs közé, hogy ne sérüljön a tubus felülete.

Távcső beforgatása

Utána a távcsövet lassan forgatni kezded, miközben folyamatosan nyomod lefelé, a puska irányába is. A lényeg, hogy a távcső teste ne mozduljon el, ne 'másszon fel' a bilincs belső felületén gördülve, csak tisztán forogjon a saját tengelye körül. Elég egy fél vagy negyed fordulat is, amennyit a parallaxkerék ill. kiálló tornyok engednek. Forgatás közben a szálkereszt közepe egy körív mentén halad végig:

Nézd meg, merrefelé esik a kör középpontja és állíts a tekerőkön úgy, hogy a szálkereszt közepe erre a pontra mutasson. Nem baj, ha nem sikerül elsőre pontosan ráállítani, de már jóval kisebb lesz a kör. Ezt ismételd addig, míg a szálkereszt már csak forog, de a közepe végig ugyanarra a pontra mutat. Ekkor a céltávcső pontosan az optikai tengelybe van állítva. Írd fel magadnak vagy jelöld be az állítótornyokon a beállításokat.

3.3. Szerelékek felrakása

Csavarozd le a szerelék tetejét és tedd félre. Kicsit lazítsd meg a szerelék alsó rögzítőcsavarjait és csúsztasd fel a szerelékeket a puskán található távcsősínre (ill. a puskára utólag felszerelt, lejtést is adó egyedi szereléksínre). Óvatosan húzd meg a csavarokat, amíg már megfogják a sínt. Helyezd be a távcsövet a bilincsekbe. Szereld vissza a felső részeket, de csak annyira húzd meg a csavarokat, hogy a távcső ne csúszkáljon benne szabadon, de kis ellenállással még mozgatható legyen. Ezután végezd el a következő lépéseket:

- Helyezkedj el a megszokott ülő lőpozícióban, a fegyvert fogd kényelmesen a válladhoz.
- Hajtsd a fejed a pofadékra kényelmes és természetes módon. Ezt célszerű csukott szemmel csinálni, hogy az ideiglenesen felrakott távcső helyzete ne befolyásolja a testtartásodat. Hajtsd a fejed kényelmesen a pofadékra és ha kinyitod a szemed, rögtön helyes képet kell látnod (ld. az alábbi fotót). A lényeg, hogy ahová izomfeszülés nélkül, ösztönösen rakod a fejed, az a jó pozíció és a távcső helyzetét kell ehhez igazítani. Nézz bele a távcsőbe. Eleinte lehet, hogy ez után keresned kell a megfelelő képet, és előre-hátra kell mozgatnod a fejed, hogy elérd a megfelelő betekintési távolságot.
- Ha szükséges, állíts hosszirányban a céltávcső helyzetén addig, amíg elsőre is a teljes képet látod. A kép körül egy vastag fekete gyűrűt kell látnod, aminek a belső kontúrja tűéles.
- Helyezd el úgy a szerelékeket a távcsövön, hogy egymástól minél távolabb legyenek. Ez eredményezi a távcső lehető legstabilabb rögzítését. Ezután rögzítsd őket szorosan a puskához.
- Forgasd el úgy a távcsövet, hogy a szálkereszt nagyjából merőlegesen álljon a szereléksín tetejéhez képest. Később sokkal pontosabban is be fogod állítani, most ennyi is elegendő.

Túl közelről (felső sor) és túl távolról (alsó sor) belenézve:
a szálkereszt életlen, a kép széle beszűkül és elhomályosodik
 

Helyes betekintési távolság és éles szálkereszt: a kép kontúrja tűéles
 

 

3.4. Szemlencserendszer beállítása

A céltávcsövek okulár része egy néhány dioptriás tartományban állítható. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki a maga szeméhez állíthassa be a távcső képét. Ha nincs megfelelően beállítva, a szálkereszt képe életlen lesz, vagy pedig hamar megfájdul a fejed, ahogy a szemed erőlködik és próbálja kompenzálni az életlenséget.

Alapvetően két fajta állítási mód ismeretes. A legelterjedtebb, amelyiknél az egész okulár rész forgatható körbe az állításhoz, és egy külön szorítógyűrűvel lehet rögzíteni a kívánt pozícióban. A másik fajtánál, amit 'gyors fókusz' néven ismernek, csak egy keskeny gyűrűt kell forgatni a távcső legvégén. A nálunk használatos, újabb céltávcsövek legtöbbjét már ilyennel szerelik. Ez a gyűrű elég nehezen mozdul el, de azért érdemes beállítás után megjelölni a pozícióját vagy megjegyezni, hogy pl. a teljes betekeréstől 3/4 fordulat kifelé.

Forgasd az egész hátsó részt, amíg a szálkereszt éles lesz,
majd szorítsd rá a rögzítőgyűrűt

Forgasd a gyorsállító gyűrűt,
amíg a szálkereszt éles lesz

Emeld vállhoz a puskádat, a parallaxot állítsd végtelenre, és nézz a távcsővel az égbolt egy tiszta, világos részére (de SEMMIKÉPPEN se a Napba!). Állítsd be az okulárt, hogy a szálkereszt olyan fekete és éles legyen, amilyen csak lehet. Ha nem gyors állítású a céltávcsöved szemlencserendszere, rögzítsd az okulárt a gyűrűvel. Az állításkor érdemes egyszerre nagyobb, fél-egyharmad fordulatot tekerni rajta, és minden belenézés között kicsit nézelődni, vagy messzire bambulva pihentetni a szemet. Mivel a szálkereszt képe egy végtelen távoli tárgy képeként vetül a szemedbe, jó ellenőrzés lehet az is, hogy egyik szemeddel a szálkeresztet nézed, másikkal valami távoli tereptárgyat. Ezeket egyidejűleg kell élesnek látnod.

Felmerül a kérdés, hogy a szemüvegesek hogyan lőjenek. Elméletileg, mivel kisebb dioptriakorrekciót az okulár állítása is biztosít, egy enyhén rövidlátó lövő lőhet szemüveg nélkül is. Ez sok szempontból kényelmesebb, például használhat árnyékoló gumit a távcsövön, viszont a pályák lövés előtti áttekintéséhez vagy mindig fel kell vennie a szemüveget, vagy nem látja rendesen a célokat. A távollátóknak egyszerűbb a helyzetük, egy félhold alakú olvasószemüveggel le tudják olvasni a távcső tekerőinek feliratát, és a szemüveg felett átnézve bele tudnak nézni a céltávcsőbe.

3.5. Optikai középpont beállítása az optimális távolságra

A Field Targetben a kritikus távolság a 40 méter. (Mivel a kezdők jellemzően a 7,5 J-os kategóriákban lőnek, és ez az útmutató elsősorban nekik szól. 16 J-os puskáknál értelemszerűen ez 50 m.). Ez a legmesszebbre kirakható cél távolsága és azért a távcsövednek itt kell a legjobban teljesítenie. Vagyis, a céltávcsőnek akkor kell az optikai tengelyben lennie, mikor a magassági állítócsavar 40 méterre van beállítva. Még jobb talán, ha 35 méterre irányítod az optikai tengelyt, és akkor 30-40 m között végig az ideálishoz közeli lesz a célkép. A lényeg, hogy tisztában légy az optikai tengely irányával, és az magasságban a számodra legnehezebb célokra mutasson, oldalirányban pedig szigorúan középre. Mildotos lövési technika esetén természetesen a zéró távolságra állított távcső legyen az optikai tengelyben. De maradjunk most a maximális távnál, az alább leírt módszer minden egyéb távolságon is ugyanaz. Ez azt jelenti, hogy 40 méterre belőve a távcsövet, a magassági állító csavar nagyjából a középső állásában lesz. Még egy ok, amiért ezt a beállítást el kell végezni az az, hogy egyes céltávcsövek nem rendelkeznek akkora állítási tartománnyal és ha nem a következőkben leírt módon rakod fel őket, egyszerűen nem tudod rátekerni a nagyobb távolságokra. A kívánt eredményt a távcső hátsó szerelékbilincsnél történő hézagolásával érjük el. (Vagy pedig lejtős szereléksínnel, részletesen ld. a 3.5.1 fejezetben. Alacsonyra szerelt, kis frontlencse-átmérőjű távcsőnél általában elég hézagolni. Magasabb távcsőnél viszont az emelés és a nagyobb lejtésű előre döntés miatt is kell a szereléksín.)

Itt az idő kimenni a lőtérre. Szükség lesz egy 40 méteres pályára. A tüzelési ponttól mérj ki 6 (16 J-nál 10) métert, és rakj ki egy nagyobb lőlapot erre a távolságra. Hogy miért pont ide? Azért, mert egy átlagos puska/távcső kombináció esetén hasonló a találati pont magassága ezen ill. a maximális távolságon. Magasabbra szerelt céltávcső esetén 1-2 méterrel növeld meg ezt a távolságot. De tudj róla, hogy csak azért javasolják ilyen kis távon kezdeni a belövést, hogy a nagyon mellé menő lövésnyomokat is megtaláld a lőlapon. Ha ki tudsz tenni egymás mellé több A3-as lapot vagy egy nagy csomagolópapírt, ezt a lépést teljesen ki is hagyhatod és eleve 40 méteren kezdheted a belövést.

Célnak elég egy nagy + jelet rajzolni, de a lőlap legyen elég nagy, hogy megtaláld rajta a lövést akkor is, ha az irányzék több állítást igényel. A céltávcső oldal- és magasságállító csavarjain egyelőre ne állíts semmit, csak az objektív/parallaxkerék állításával állítsd élesre a képet. 6-7 méter esetén nem fog teljesen sikerülni, de a legkisebb nagyításon azért látható lesz. Lőj néhányat a cél közepébe célozva. Valószínű, hogy a lövedékek jelentősen lejjebb és valamelyik irányban oldalra is eltérve csapódnak be.

Ha a találatok függőleges eltérése több, mint 2 cm a + jelhez képest, szükséged lesz a találati pont emelésére. Ezt azzal érheted el, hogy a céltávcső végét megemeled az elejéhez képest úgy, hogy nem összenyomható, de hajlékony anyagú hézagolást teszel alá. Legtöbben régi filmnegatívot használnak erre, vékony rézlemez, műanyag vagy alufólia, de akár tejfölös doboz is használható.

2-3 réteg filmnegatív a távcső és a hátsó szerelék között

Vágj ki néhány darabot az általad kiválasztott anyagból, kb. 15x20 mm méretben. Jelöld meg egy filctollal a szerelékek helyét a távcsősínen. Lazítsd meg a szerelék alsó csavarjait, amelyek a puskához rögzítik azt. Vedd le a távcsövet a puskáról. Lazítsd meg a hátsó szerelék felső (vagyis a tetejét rögzítő) csavarjait, amíg elég nagy lesz a rés ahhoz, hogy berakhass két hézagolólemezkét.

Miután beraktad, szereld vissza a puskára a távcsövet a jelekhez igazítva, és hogy az első szerelékhez képest állítsd irányba a távcső teste körül elforgatva a hátsót is, mielőtt meghúzod a csavarjait. (Fontos: ne húzd túl a felső csavarokat, mert a távcső most nem fekszik fel tökéletesen a szerelékekben. Egy hézagolt távcső túlságos beszorítása a távcső tubus meghajlásához vagy sérüléséhez vezethet. Csak ésszerű erőt alkalmazz!)

Most vissza a lőállásba, ellenőrizd a POI (point-of-impact, találati pont) helyét a közeli célon. Szükségessé válhat némi további hézagolás ill. a meglévő csökkentése egészen addig, amíg a lövedék 1-2 centinél jobban nem tér el a + jeltől.

Ezután állítsd be a közelítőleges oldalirányt a szereléken (a távcső tekerőihez továbbra se nyúlj). A professzionális szerelékek gyárilag állíthatóak oldalirányban, ezeken addig állíts majd lőj felváltva, míg 1 centinél kisebb lesz az eltérés. Az oldalirány pontosabb beállítása ebben a fázisban még nem lényeges, majd később fogod egészen finoman behangolni. A normál szerelékek is állíthatóak valamennyire oldalra, a hézagolásnak egy kevésbé közismert technikájával. Ilyenkor nem a távcső és a szerelék, hanem a szerelék és a puskán lévő távcsősín közé kerül a hézagolás, a korrekció irányától függően vagy az első, vagy a hátsó szerelék fix karmához, a rajz szerinti módon. Lehetőleg csak egy réteget használj, inkább az anyag vastagságával variálj, és 1 mm-nél vastagabb hézagolást se nagyon készíts. Ez azonban csak szükségmegoldás. Ha csak teheted, inkább szerezz be egy oldalra is állítható szereléket.

Oldalirányú hézagolás vázlata

Most következik a 40 méteres távolság. Rakj ki egy nagy papírt, amire előzőleg vastag vízszintes vonalat húztál teljes szélességében, a lap fele magasságában. A céltávcső tekerőin továbbra sem állítva semmit, állítsd be az élességet és lőj egy három-négy lövéses csoportot a fekete vonalra. Nem érdekes, oldalirányban merre mennek el a lövések, most csak a magasságra koncentrálj.

Ha a lövések több, mint 8 centivel vannak a vonal alatt vagy felett, akkor ajánlott hozzáadni/kivenni némi hézagolást. Ennek az a magyarázata, hogy ekkora különbség kikorrigálása már majdnem egy fél fordulat a tornyon, és a céltávcső kikerül az ideális optikai középpontból.

Ha csak a hézagolás vastagságával ki tudod játszani, hogy a POI 40 méteren 4 centin belül megközelítse a vonalat, akkor a távcsöved a lehető legjobb teljesítményt fogja nyújtani a legkritikusabb hosszú távokon, és a távmérési képességei is optimálisak lesznek.

3.5.1 Lejtős szereléksín méretezése

A hézagolás egyszerű és hatásos technika, de a távcső nem fekszik fel tökéletesen a szerelékekben, túl erős meghúzás esetén görbülhet, benyomódhat. A professzionális megoldás egy olyan szereléksín készítése, amelyben már gyárilag megvan a szükséges lejtés. Léteznek magasságban is állítható szerelékek, de ezek a gyakorlatban nem terjedtek el, a fix sín sokkal masszívabb megoldás. A sín lejtése nagyságrendileg 1-1,2% (16 J-nál 0,5-0,7%) körül lesz, de a puska konkrét geometriai adottságai és a lövedéktípusok, röppályák eltérései miatt ezt mindig egyedileg kell kikísérletezni és ennek alapján megtervezni. Erre a sínre viszonylag alacsony, lehetőleg oldalirányban állítható szerelékek kerüljenek, és akkor hézagolások nélkül, párhuzamosan állva, feszültségmentesen fogják majd a távcsövet.

Ha lejtős szereléket készíttetsz, a lejtés meghatározása a következő: felszereled a céltávcsövet a puskára egy akármilyen ideiglenes, normál szerelékkel, a 3.4 fejezetig bezárólag mindent végigcsinálva vele. A távcső tehát optikai tengelyben van, az állítócsavarjaihoz ezúttal sem nyúlsz, de a 3.5-ben leírt lépések helyett rögtön 40 méteren lősz néhányat egy kellően nagy lapra.

A végleges szereléksín lejtését a következő képlet adja: X=(POI+H2-H1)/L*100, ahol X a lejtés %-ban, POI a találati pont távolsága a vonaltól, L a cél távolsága, H1 a jelenlegi távcső-puskacső tengelytávolság, H2 a tervezett tengelytáv, minden méret cm-ben megadva. Erre a szereléksínre kell aztán a már ismert módon felszerelni a távcsövet, újra végigcsinálni az eddigieket (a 3.5-ből csak az oldalirányú beállítást), és aztán mehetünk tovább.

3.5.2 A távcső oldalirányú pontatlanságai

Ezeket akkor láthatjuk, ha felülről nézünk a puskára. Az átlagos lövő sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít ezeknek a problémáknak, mint amekkorák valójában. Összefoglalva annyit mondhatnék róluk, hogy nem igazán jelentősek és szinte nem is érzékelhetőek a gyakorlatban, ha a puska megfelelően be van lőve. Lássuk, miért:

1. A távcső eltolódása - Ez akkor lép fel, ha a távcső nem pontosan a puskacső felett helyezkedik el, hanem párhuzamos ugyan, de el van tolódva oldalra. Például, ha a szereléksín és a szerelék karmainak szélessége nem azonos, de némi oldalirányú hézagolással mégis felrakjuk a távcsövet. Ez 10 mm-es sín és 12 mm-es szerelék esetén (12-10)/2 = 1 mm külpontosságot jelent. Ez a külpontosság két módon kezelhető (a példában a távcső legyen jobbra a puska középvonalához képest:

  • Megtartjuk a párhuzamosságot, vagyis úgy lőjük be az oldalirányt, hogy a zéró távolságon is 1 mm-rel nézzen jobbra a szálkereszt, a találati ponthoz képest. Ezzel a beállítással minden távon 1 mm-rel balra fog hordani a puska. Nem nagy dolog, miközben úgyis centiket kell rátartani a szélre.
  • Kinullázzuk, célszerűen 25 méteres távon (ez van kb. fél úton a lehetséges célok távolságai között). Ekkor 25 méteren pontos lesz oldalirányban, 40 méteren jobbra hord 0,6 mm-t, 10 méteren jobbra 0,6-ot.
Nyilvánvaló, hogy ezek nem igazán olyan pontatlanságok, melyekkel komolyan foglalkozni kellene.

2. A távcső elfordulása - Ennek oka az esetlegesen ferdén felmart szereléksín, vagy deformációk a szerelékben, távcsőben, puskában. Fontos megjegyezni, hogy a lövedék röppályáját a csőtorkolat iránya határozza meg, tehát egy kicsit elgörbült cső egy tökéletesen felrakott távcsővel is olyan, mint ha egy hibátlan puskán a távcső állna ferdén, csak az egymáshoz viszonyított helyzet az érdekes. A szögelfordulás viszont a távcső oldalirányú állításával korrigálható és nem extrapolálódik a távolsággal. Tehát, ha a szereléksín 12 centis hosszán van 1 mm eltérés oldalra, az nem 330 mm lesz 40 méteren, hanem csak 1-2 mm (egészen pontosan a frontlencse és a puskacső síkja közti eltolódás), ami nem okoz túl sok gondot, ld. az előző pontban.

Megállapíthatjuk, hogy a távcső felülnézetből látható elhelyezési pontatlanságai nem igazán veszélyeztetik a találati pontosságot. Az igazi problémát csak az jelenti, ha a tengelye körül fordul el, vagyis a szálkereszt nincs függőben. Jóllehet, ez kevésbé látszik rémisztőnek, de mégis ez a veszélyes, ugyanis ilyenkor a magasság állítása is elviszi oldalra a találatokat, illetve megjelennek a puska megdöntéséből adódó hibák is - és ezek már nem mm-ben, hanem súlyos centikbem mérhetőek a nagyobb távokon.

3.6. Szálkereszt függőbe igazítása

A távcső felülnézetből látható elhelyezési pontatlanságai nem igazán veszélyeztetik a találati pontosságot. Az igazi problémát csak az jelenti, ha a szálkereszt nincs függőben, bár ez kevésbé látszik rémisztőnek, de mégis ez a veszélyes, ugyanis ilyenkor a magasság állítása is elviszi oldalra a találatokat, illetve megjelennek a puska megdöntéséből adódó hibák is.

A befüggőzés célja, hogy megbizonyosodj arról, a szálkereszt tökéletesen igazodik a puska szerkezetéhez és csövéhez. Ehhez egy függőleges referenciavonalra lesz szükséged, ami ideális esetben egy függőón, vagyis egy zsinórra kötött súly, ami valóban függőleges referenciavonalat ad.

Ezt a műveletet csak úgy hajthatod végre, hogy a puska szerkezetére is felerősítesz egy libellát, amit pl. egy vízmértékből kioperálhatsz. Egy ilyen libellát átmenetileg úgy kell felerősíteni a puskára vagy a szereléksínre, hogy a nem célzó szemeddel jól lásd, míg a másik szemeddel a függőt nézed a céltávcsőben. Nem csak átmenetileg, véglegesen is érdemes vízszintezőt szerelni a puskára, mert hasznos holmi. Tudni kell azonban, hogy a kereskedelemben kapható vízmértékekből kioperált libellák nem mindig pontosak, előtte ellenőrizd le és ha kell, kalibráld be újra (pl. a forgatásos teszttel).

A zsinór legyen jól látható, pl. narancs színű műanyag zsinór, és legyen elég messze a távcsőtől, hogy minden kis eltérés jól látható legyen. Távolságnak bőven elég 8-10 méter is, és akkor zárt térben, szélmentes helyen is be lehet állítani. A lényeg csak az, hogy mivel precíziós belövésre készülsz, a távcső a legnagyobb nagyításra állítva is élesen (és így parallaxishiba nélkül) lássa a célt.A zsinór legyen elég hosszú ahhoz, hogy átérje a céltávcső teljes látómezejét. Miután a fentiekkel megvagy:

1. Állítsd élesre a zsinór képét a céltávcsőben,
2. Fogd meg úgy a puskát, hogy a rá szerelt libella vízszintben legyen,
3. A fogás megváltoztatása nélkül nézz bele a távcsőbe,
4. Igazítsd újra vízszintesre a libellát és nézd meg a távcsőben, hogy mennyire tér el a szálkereszt vonala a függőlegestől.

A képen látható céltávcsövet az óramutató járásával ellentétesen kell elforgatni, míg a szálkereszt párhuzamos nem lesz a függővel, miközben a puskára rögzített libella vízszintben marad.

Ha ez az eltérés jelentősebb, akkor el kell forgatnod a távcsövet a szerelékben. Lazítsd meg a bilincsek felső csavarjait annyira, hogy engedjék elfordulni a távcsövet. Ismételd addig a 2-3. lépéseket, míg a szálkereszt tökéletesen nem fedi a zsinórt, ekkor a céltávcső össze van igazítva a puskával. Mielőtt újra meghúznád a csavarokat, ellenőrizd le, hogy nem változott-e a távcső hosszirányú helyzete. Ezután szorítsd meg a csavarokat. A csavarokat jobb és bal oldalon felváltva, fél fordulatonként érdemes megszorítani, különben a bilincs teteje elfordíthatja a távcsövet. A művelet elvégezhető kézből vagy babzsákról is, de célszerűbb belövőállványt használni. Ekkor sokkal egyszerűbb minden: a puska beállítás után végig vízszintben marad, a távcsövet azonnal ráállíthatod a függőre és a csavarok meghúzása közben is végig ellenőrizheted, nem mozdul-e el.

3.7. Oldalirány finombeállítása

Mielőtt végrehajtanád a puska belövését a röppályához, nagyon fontos a céltávcső és a puskacső precíz oldalirányú összehangolása.

Megoszlanak a vélemények azt illetően, hogy mi az ideális távolság az oldalirány valódi kinullázására. Nem kétséges, hogy a legjobb megoldás ezt 50 méteren, zárt térben, megtámasztásból elvégezni. Azonban, a legtöbb lövőnek nem áll rendelkezésére egy zárt, 50 méteres tér.

Megoldás lehet, ha lerövidíted ezt a távot annyira, hogy a szél már nem befolyásolja a lövéseket, ez nagyjából 10 méter. Ha ilyen közeli távon lövöd be az oldalirányt, biztosabban lőhetsz, mint nagyobb távolságokra és az így kapott beállítás megfelelő lesz a Field Targetben előforduló távolságokhoz is (ezen kívül, 8-12 méterre a legtöbb lakáson belül is lehet lőni néhány helyiség összenyitásával, és akkor abszolút nem számít a szél sem).

Rakj ki egy lapot, amire egy vastag (3-4 mm) függőleges fekete vonalat rajzoltál. Célozz a vonalra és lőj egyet. Most célozz a lövésnyomra és lőj megint. Aztán az új nyomra, stb. Egymástól egyforma távolságra elhelyezkedő lyukakból álló sormintát kell látnod a papíron. Állíts a céltávcső oldalirányú beállításán és kezdd újra, ismét a fekete vonalra célozva.

Mikor már úgy látod, hogy a lövések nem mennek el egyik oldalra sem, akkor lőj a fekete vonal különböző pontjaira. Ha az oldalbeállítás helyes, akkor sorban lyukakat kell tudnod lőni a vonal közepébe. Ha nem, állíts még a távcsövön.

A lövések 'besétáltatása' a pontos oldalirányú nullázáshoz

 

4. A puska belövése (clickes módszer)

4.1 Nulla távolság kiválasztása

A 'nulla' vagy 'zéró' kissé helytelen elnevezés a Field Targetben. Ellentétben a vadászokkal és a Hunter FT-t lövőkkel, ill. az FT-t mildottal lövő sporttársakkal, akik egy fix távra lövik be a fegyverüket és alá/fölé tartással kompenzálják a röppálya eltéréseit, az FT-lövészek nagy többsége a 'clickes' módszerrel lő, vagyis minden lövéshez beállítja céltávcsövén a megfelelő magasságot. Az FT-hez használt céltávcsövek magas tornyai általában ki is nullázhatóak, rendszerint számozott MOA (szögperc) osztások vannak rajtuk és kis 1/4-es osztásvonalak. Nálunk sajnos főként csak 1/8-os távcsövek kaphatóak, emiatt feleslegesen sokat kell tekergetni és könnyebb a clicktévesztés esélye is. Ha csak teheted, igyekezz 1/4 MOA osztású céltávcsövet beszerezni. Ne félj attól, hogy így nem leszel elég pontos: 1/4 MOA 40 méteren 2,9 mm-nek felel meg, vagyis a legrosszabb esetben is legfeljebb csak 1,45 mm-re lehetsz az elméletileg tökéletes beállítástól.

A tekerő beállítása a nulla távolság belövésével kezdődik. Ez a nulla a Field Targetben igazából így összegezhető: az a távolság, ill. a magassági tekerő ehhez tartozó állása, amihez képest meghatározzuk az összes további beállítást. Ilyen egyszerű. A kiválasztás egyéni döntés kérdése, mindazonáltal a népi bölcsesség szerint érdemes a röppálya tetőpontjára nullázni, mert akkor minden magassági beállítás ettől egy irányban lesz, ami egyszerűbbé teszi a dolgokat. Másik, gyakran használt megoldás egy olyan 'nulla' távolság használata (általában 25-35 méter között valahol), amire a lövő még többé-kevésbé 'lyukat lyukba' tud lőni. Ha csak gyorsan szeretné ellenőrizni, minden rendben van-e, ezen a távon nézi meg a beállításokat, elsőként ide lövi be a puskát, és innen számolja a clickeket is. Ilyenkor azonban a nullától mindkét irányban lesznek még clickek a tekerőkupakon, ami néha zavaró lehet.

Természetesen, ez mind lényegtelen, ha egy darab papírt vagy ragasztószalagot tekersz a kupakra és közvetlenül a méterben mért távolságokat írod rá, a megfelelő helyekre, nem foglalkozva a MOA-értékekkel. Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy a céltávcsöved minden távolságra ki van nullázva. Ez a legfőbb oka annak, hogy a Field Targetben nem egészen helyes a 'nullázás' kifejezés használata.

4.2. Módszerek a parallax- és clickkerék feliratozására

Mielőtt elkezdenéd meghatározni a magassági beállításokat a különféle távolságokhoz, fontos eldöntened, hogy melyik módszer szerint jelölöd meg a parallax- és magassági tekerőket. Három alapvető rendszer van, természetesen végtelen számú variációban.

I. A parallax és a magassági tekerőre is a távolságokat írod fel

Csak leolvasod a távolságot a parallaxkerékről és beállítod a távcsövön. Hátránya, hogy a kupakon a tetőpont körüli értékek felirata nem fér el rendesen egymástól és a nagyobb távolságok felirataitól. Ha ezt a módszert használod, nincs olyan, hogy 'nulla távolság'. Nálunk a legtöbben ezt használják. Az egymásba lógást a gyakorlatban úgy szüntetheted meg, hogy csak 2-5 méterenként írod fel a távolságokat, vagy nagyobb átmérőjű kupakot gyártatsz, amit a gyári tekerőre vagy annak a helyére rakhatsz fel. Ennek előnye még, hogy könnyebb tekerni, és a tetejében akár kis lövedéktárolót is kialakíthatsz.

Csak leolvasod a távolságot a parallaxkerékről és beállítod a magassági állítócsavaron

II. A parallaxon méterben van a felirat, de a gyári tekerőt használod egy táblázattal

Mint fentebb, a parallaxkerékre a távolságokat írod fel méterben, de a nulla távot, mint kiindulást használva, minden magassági beállítást ehhez képest adsz meg a clickek vagy a MOÁ-k számában mérve. Kivéve, ha nagyon jó a memóriád, szükséged lesz egy kottára, ahonnan kinézheted az adott távolsághoz tartozó click értéket. Nem igazán terjedt el, mivel használata a kotta miatt kényelmetlenebb. Viszont könnyebb pl. átállni másik lövedéktípusra: csak másik kottát kell készíteni és a tekerőkupakot átállítani az új nullára. Ebben is van ráció, akár a verseny kezdetén is eldöntheted, hogy pl. a szél erősségétől függően milyen lövedékkel lősz aznap. De ennyi erővel éppen a tekerő feliratát is kicserélheted...

Leolvasod a távolságot a parallaxról, kikeresed a táblázatból a click értéket és beállítod

III. A parallax és a magassági tekerőt is MOÁ-ban feliratozod

Ez a fenti két módszer kombinációja. Nincs szükséges semmilyen táblázatra a mindennapi használatban, bár azért érdemes megőrizni valahol. Távmérés után csak leolvasod a megfelelő MOA (vagy click) értéket a parallaxkerékről és beállítod a magassági állítócsavaron. Ez a rendszer kiküszöböli a távoli lövések pszichikai terhének egy részét, és megvan az az előnye is, hogy az ellenfelek nem tudják 'lelopni' az általad lemért távolságot. Viszont te sem tudod, pedig olykor nem ártana tudni a távolságot is. De ettől függetlenül jól használható rendszer ez is, és a távolságot is fel lehet írni a kerékre a clickek mellé.

Csak leolvasod a megfelelő MOA értéket a parallaxkerékről és beállítod a távcsövön

Csaknem végtelen számú variációja van a parallaxkerék és a magassági tekerőkupak feliratozásának. Használhatsz betűket is számok helyett. Vagy használhatsz színeket az 5 méteres osztásoknál, mindenféle felirat nélkül. Ezek lényege inkább az információk kódolása, mintsem a praktikum. Nálunk nem is igazán terjedt el, de Angliában nagy divatja volt egy időben. De felírhatod a távolságokat méter helyett yardban is, vagy akár olyan egyéni mértékegységekben, mint a saját lépésed hossza (ez viszont nagyon praktikus, mérőszalag nélkül is ki tudod mérni a céljaidat :-). Szokatlan, de egyeseknek ez is működik.

4.3 A röppálya tetőpontja és a felütköző kupak

Az első lépés egy puska/távcső összeállítás röppályájának meghatározásához a röppálya tetőpontjának megállapítása. A 7,5 J-os puskáknál ez általában 15-20 méter között szokott lenni.

A tetőpont meghatározásához rakj ki lőlapokat 2 méterenként a fenti távolságok között. Mint korábban is, elég egy vízszintes vonalat húzni a papírra. Kezdd a középső céllal, addig állítva a céltávcsövön, amíg pontosan a vonalra nem esnek a találatok. Akkor ugyanezzel a magassági beállítással lőj sorban a többi távolságra is. Amelyik távolságon a legmagasabbra mennek a lövések a vonal fölé, ott van a röppálya tetőpontja. Ha szeretnél felrakni egy túltekerésgátló tornyot, akkor itt az ideje.

Mi az a felütköző tekerőkupak? Ez egy egyedileg készített, túlméretes kupak, ami legalacsonyabb állásában (vagyis a röppálya tetőpontjához beállítva) éppen eléri a távcső testét. Ennek két előnye is van.

Először is, mivel nagyobb a meglévő clickkupaknál, nagyobb számok írhatóak rá és kényelmesebben is elférnek rajta.

Másodszor, egyes céltávcsövek (Magyarországon a távcsövek többsége) 1/8 MOA nagyságú clickekkel rendelkeznek 1/4 MOA helyett. Ez azt jelenti, hogy a teljes 7-50 m közötti állítási tartomány nem fér el rajtuk egyetlen fordulaton. Egy távcsövön, ahol pl. 6 fordulat az állítási tartomány, létfontosságú, hogy a megfelelő fordulatra legyen beállítva. Azért elhibázni egy célt, mert 'Eltekertem, B+!' egy teljes fordulattal, egyike a legbosszantóbb dolgoknak, ami a Field Targetben történhet.

A gyári kupak alatti jelek csak tájékoztatják a lövőt,
hogy nem tekerte-e túl

A felütköző kupak megakadályozza ezt, mivel a röppálya tetőpontjára beállított céltávcsőnél egyszerűen leül a távcső testére és nem is tekerhető tovább az óra járásával egyező irányban. Bármikor, ha a lövő úgy érzi, eltekert valamit, csak ütközésig betekeri és aztán visszaállítja a megfelelő értékhez. Más megoldásokkal is csökkenthető az eltekerés veszélye, pl. olyan leolvasójel alkalmazásával, ami mögé a kupakra a jel magasságát is fel lehet jelölni, vagy egy megfelelő vastagságú O-gyűrű felrakásával a torony nyakára. Ezen rögtön feltűnik, ha túl lett tekerve. A garantáltan hibamentes megoldások azonban azok, amelyek fizikailag is lehetetlenné teszik a túltekerést (pl. másik dobról letekeredő szalag, áttételes kupak). Ilyet azonban, bonyolultságuk miatt, csak kevesen készítenek.

Ez a kupak nem tekerhető tovább, ha
a beállítás elérte a röppálya tetejét

 

4.4. A maradék távolságok belövése

Legelőször is győződj meg róla, hogy elég sűrített levegő van a tartályodban. Ez különösen fontos a reduktor nélküli PCP puskáknál, mert ha nem az ideális tartományban állítod be a magasságokat, az eredmények hibásak lesznek. Ez a nullpont vándorlásában jelenik meg. A reduktoros puskákat is érintheti a dolog, ahogy kezd kifogyni a tartályból a levegő, éles növekedés majd hirtelen csökkenés jelentkezhet a sebességben és így a találat magasságában is. Egy sebességmérővel bizonyosodj meg arról, hogy a puskád a megfelelő sebességgel lő.

Hogy most miként folytatod, az teljesen attól függ, milyen nullázási módot választottál. Ha szeretnéd kinullázni, mondjuk, 25 méterre a magassági tekerőt, akkor ez lesz az első távolság, amire belövöd a puskát és amit beállítasz. Természetesen, ha felütköző kupakot használsz, akkor először a röppálya tetejét kell megkeresned, hogy ahhoz állíthasd be a kupakot. Most kell eldöntened azt is, melyik módszerrel írod majd fel a távcső tekerőit.

Szükséged lesz egy 40 méteres belövőpályára. Egy hosszú mérőszalaggal vagy előzőleg kimért jelekhez igazítva, helyezz el 20 métertől 40-ig 5 méterenként belövőlapokat. Közelebb egyelőre nem kell, majd egy második körben belövöd ezekre is a puskát a most használatban lévő lőlapokat átrakva.

Mint korábban már említettük, elég egy sima papír, vízszintes vonalakkal. A vonalakat egy vastag filctollal húzd meg, vastagsága legyen nagyjából azonos a lövedékátmérővel. Nincs szükséged semmiféle függőleges jelre, ha a puskát csak magasságban akarod beállítani. A legjobb ilyenkor teljesen kizárni a bal-jobb irányú komponenst a célzásból és csak arra koncentrálni, hogy a vízszintes vonalon rajta legyen a szálkereszt.

Vízszintes vonalakkal ellátott lap a magasságok belövéséhez

Kezdve az általad választott nulla távolsággal, lőj a vízszintes vonalakra, majd állíts a tekerőn, az oldalirányú belövésnél bemutatott módszerrel közelítve a lövéseket a vonalhoz, míg a lövések mind a vonalra esnek. Ekkor vagy írd fel a távolságot a tekerőkupakra, vagy állítsd ide a kupak nulla pontját. Ehhez lazítsd meg a kupak kis rögzítőcsavarjait, forgasd el a megfelelő irányba, míg a nulla pontosan a mutató fölé kerül. A mutató lehet például egy kis háromszögletű fehér ragasztószalag, amit a távcső tubusára ragasztasz és a hegye a tekerő felé mutat.

Húzd meg újra a rögzítőcsavarokat. Most, hogy a nullát rögzítetted, menj tovább 5 méterrel. Mint az előbb, most is lőj a vízszintes vonalakra és állíts a magasságon, amíg ezen a távolságon is pontosan a vonalra lő a puskád. Jelöld fel ezt a távolságot is a kupakra, vagy írd fel magadnak a click/MOA számot a nullától kiindulva. Folytasd ugyanígy, míg meglesz minden beállításod 20 és 40 méter között 5 méterenként, akár a tekerőkupakra felírva, akár egy click/MOA lista formájában. Tekintve, hogy a 7,5 J-os puskák lövedékének meredekebb a röppályája, érdemes lehet 2 vagy 2,5 méterenként is belőni a távolságokat.

Minden alkalommal, mikor új távolságra kezdesz belőni, úgy állítsd be a front/oldalparallaxot, hogy a szálkereszt és a cél egyformán élesen látsszon, ezzel kiküszöbölve a parallaxishibát is. Lehetséges, sőt szokás is a gyakorlatban, hogy a parallaxkerék távolsági értékeit a magasságok belövésével egy időben csinálják, de most az egyszerűség kedvéért azzal külön fejezetben foglalkozunk.

Ha a nagyobb távolságok (20-40 méterig) készen vannak, jöhetnek a 7-20 méter közötti kisebb távok is. 7-15 méter között érdemes 1 méterenként kirakni egy-egy célt, utána már elég csak egyet 17,5 m-re, vagy 14 m felett 2 méterenként, ahogy jónak látod. Attól függően, hogy milyen magasan helyezkedik el a céltávcsöved a puska csöve felett, a 7-8 méteres beállítások akár egy teljes fordulattal is a tetőponti beállítás felett lehetnek. Elsőre különösnek tűnhet, hogy a legközelebbi távokon is ilyen sokat kell tekerni, de majd a 6. fejezetben részletesebben is kifejtjük.

Miután a kisebb távokat is belőtted, kétszer is ellenőrizd minden beállításodat, mert a puska megfogásában lévő kisebb különbségek is okozhatják a nullpont elvándorlását, különösen gyakorlatlanabb lövőknél. Ellenőrizd a fegyver sebességét is a belövés előtt, alatt és utána is. Az ellenőrzés során mellesleg az is kiderül, hogy a tekerők visszaállnak-e a nullára, egyes céltávcsöveknél a szálkereszt hajlamos leragadni egy-egy helyen.

Érdemes belövőállványt használni. Még ha a lövéseket kézből adod is le (mint pl. visszarúgás-csökkentés nélküli rugós puskáknál), egy állvány akkor is hasznos lehet, mert próbálgatás-újralövés helyett egyből rátekerheted a szálkeresztet a fenti lövéscsoport középpontjára. Nem szükséges továbbá ennyiféle távra belőni, megfelelő ballisztikai szofverekkel néhány lövés után elméleti úton is meghatározható a többi távolsághoz tartozó click érték. Ehhez azonban elengedhetetlen a ballisztika és a konkrét program alapos ismerete, kezdőknek biztosabb eredményt ad a gyakorlati tapasztalat alapján történő beállítás.

Ha úgy látod, hogy a teljes röppályát kitapasztaltad 7-40 m között, itt az idő bekalibrálni a távolságokat is a parallaxkeréken.

4.5. A találati pont elmozdulása (POI-shift)

A találati pont (POI) eltolódhat a hőmérséklet változásával. Ennek oka általában a puska és/vagy a távcső alkatrészeinek eltérő hőtágulása és az ebből eredő elmozdulások, de a tartállyal egybeépített puskáknál a tartályban lévő nyomás változása is el tudja vinni a találatokat. A röppályára hatással vannak a környezeti viszonyok is (melegebb ill. párásabb levegőben magasabbra mennek a találatok), de ez nem eredményez jelentős eltérést. Sok puskának a sebessége is változik egy kicsit a hőmérséklettel, ezt vagy időről időre újra be kell állítani, vagy számításba kell venni a lövés során.

A találatipont-eltolódással alapvetően két dolgot tudunk kezdeni: vagy megszüntetjük, vagy kiismerjük és megfelelően korrigáljuk a távcső beállításait. A megszüntetés legfőbb módja a puska lengő csövessé átalakítása, egy masszív befogással 5-10 cm hosszon és a távcső rögzítése ugyanerre a szakaszra. Ez biztosítja, hogy a puskacső és a távcső csak együtt mozdulhat el, ld. az alábbi ábrákat. Sajnos, a távcsövön belül is lehetnek mozgások, ezeket házilagosan nem tudjuk korrigálni.

Hőmérsékleti elmozdulások megszüntetése a puska lengő csövessé tételével (Feinwerkbau P70 FT és AirArms S400 MPR-FT). Az azonos színek az együtt elmozduló alkatrészeket jelzik, az üressel jelzett részek nincsenek hatással a POI-ra.

Mechanikai átalakítás nélkül csak az a megoldás marad, hogy belövöd a puskát több hőmérsékleten is (előtte legalább fél órát legyen kint a helyszínen), és a tapasztalatok alapján tudni fogod, hogy ha 10 fokkal melegebb vagy hidegebb van, akkor mennyivel kell alá vagy fölé korrigálni a célzást. Már csak azért is érdemes kitapasztalni a POI esetleges elmozdulását, mert ha kiismerted, akkor teljesen mindegy, hogy a lövedék sebessége, a puska vagy a távcső deformálódása okozza, egyszerűen tudni fogod, mikor mire számíthatsz.

 

5. Távolságmérés parallaxiskorrekcióval

5.1. Mi parallaxis?

A parallaxis egy optikai hiba: a cél látszólagos elmozdulása a szálkereszthez képest, ha elmozdítod valamerre a fejed, miközben a céltávcsőbe nézel. Akkor jelentkezik, ha a cél képe a távcső belsejében nincs teljesen ugyanabban a képsíkban, mint a szálkereszt. A parallaxis megszüntetésére egyes céltávcsövek állítható frontlencsével vagy oldalsó parallaxállító tekerővel készülnek. A lövő úgy állítja a front ill. oldalsó korrekciót, hogy közben egyszerre nézi a szálkeresztet és a célt is. Ha mindkettő egyszerre látszik élesnek, a távcső legnagyobb nagyításán, akkor azt mondjuk, hogy a távcső parallaxmentes. Ez a parallaxis definíciója a tűzfegyverek szempontjából, ahol 100 m felett lőnek és a mélységélesség nagy.

A légfegyveres lövészetben ez kicsit másként működik. Ha jelentősebb nagyítású céltávcsövet használunk viszonylag kis távolságra (70 m alatt), a benne látott kép életlenné válik, elmosódik minden más távolságon, ami eltér az éppen beállított távolságtól. Ez azt jelenti, hogy ha használható célképet szeretnénk kapni, minden egyes lövéshez be kell állítani a front/oldalsó fókuszt.

Nem túl régen fedezték fel a parallaxkorrekció ill. élességállítás kedvező mellékhatását, miszerint ha elég nagy (24x feletti) nagyítású céltávcsövet használnak a tipikus légfegyveres távolságokhoz, ez a kis mélységélesség lehetővé teszi a távcső bekalibrálását a távolságok pontos becsléséhez. Ha megjelöljük a parallaxállításon, hogy melyik távolság hol ad éles képet, az egyszerű parallaxhiba-korrigáló szerkezet, legalább is a Field Target számára, egy kezdetleges, de nagyon pontos távolságmérővé alakul.

5.2. Parallaxállítási módok

Három típusa létezik, a front (vagy objektív), az oldalsó és a szemlencse előtti parallaxállítás. A szemlencse előtti parallax hasonló gyűrűvel állítható, mint a távcső nagyítása. Ezek a fajta céltávcsövek ritkák és jelenleg nem is használják őket a Field Targetben, úgyhogy a továbbiakban nem is foglalkozunk velük. Így marad a front- és az oldalparallaxos távcsőtípus.

Első állítású parallax (objektív)

Ezek viszonylag egyszerű mechanikájú és általában kevésbé drága céltávcsövek, mint az oldalparallaxos modellek. Vannak igényesebb kivételek, mint pl. a Leupold, Burris, Bausch&Lomb, és ezek népszerűek is a Field Targetben, kiváló optikai minőségük miatt. Azonban van egy komoly ergonómiai hátránya az első parallaxállításnak, mégpedig hogy előre kell nyúlni a távcső elejéig, miközben a lövő a távcsőbe néz. Különösen érezhető ez a probléma az álló és térdelő pozícióknál. Bizonyos modellek, mint például a Burris Signature, kinullázható távolsági skálával készülnek. A Leupold céltávcsövek szerkezete olyan, hogy csak a lencse mozog, ahogy a recézett gyűrűt forgatják. A legtöbb frontparallaxos céltávcsőnél azonban az egész objektívház forog a lencsével együtt. Nehéz finoman forgatni, ez annak a következménye, hogy a távmérés csak egy másodlagos hatás a céltávcsövek világában, mert ezeket eredetileg nem távmérésre tervezték. Mivel ez nagyon egyszerű szerkezet, nem tartalmaz annyi optikai elemet, így sokkal kisebb a meghibásodás lehetősége is. A leolvasás megkönnyítésére léteznek különféle megoldások, pl. az objektívház köré szerelt, hátulról nézve is leolvasható gyűrű, vagy prizmás leolvasás. Balkezes lövőknek sok esetben kényelmesebb a frontlencse állítása, mint a bal oldalon lévő parallaxkeréké.

Állítható objektíves (frontparallaxos ) céltávcső

Oldalsó állítású parallax (oldalkerék)

Manapság már inkább ez az általános a Field Targetben. Jóllehet, általában drágább szerkezet és kisebb a választék, van egy nagy előnye az első parallaxos típusokhoz képest: a könnyen elérhető oldalkerék. Nem kell a távcső elejéig nyúltózkodni, a kerékre írt távolságok pedig leolvashatóak anélkül is, hogy a távcsövet le kellene venni a célról. Az oldalsó kerekeket általában könnyebb is forgatni, mint az objektív elejét, ezért rendszerint finomabb beállítást tesznek lehetővé. A mechanika viszont érzékenyebb, meglazulhat és kotyogóssá válhat a kerék. Ilyenkor szokták mindig csak az egyik irányba tekerve leolvasni.

Az oldalparallaxos céltávcsöveket általában csak egy kis oldalsó tekerővel gyártják, ami túl kicsi ahhoz, hogy feljelöljük rá a méterenkénti távolságokat. Ez a kis tekerő árulkodik arról, hogy a parallaxkorekció eredeti célja nem a távmérés volt, hanem csak az élesség és a parallaxishiba korrigálása. Helyette ezért nagyobb kerekeket gyártanak a versenyzők, amit a meglévő kupakra erősítenek fel. A nagy kereket jellemzően egy alumínium vagy műanyag korongból esztergálják ki, és hernyócsavarok vagy valamilyen más rögzítés fogja a gyári kerékhez. Az eredeti tekerők 2-3 cm átmérőjűek, míg az utólagosan felszerelt kerekek átmérője 8-15 centi. A leolvasáshoz egy vékony műanyag vagy fém lemezkét szoktak szorítani a hátsó távcsőbilincs két része közé, és ennek elég a kerék széléig elérnie.

Egyedileg készített, nagyobb parallaxkerekek

Sokkal nagyobb kereket nem érdemes készíteni, mert nehézkes a szállítása és sérülékeny is. Sokan készítenek viszont excentrikus kereket vagy aszimmetrikus, csiga vagy csepp formájú tekerőt. Ezek célja, hogy viszonylag kis méretük ellenére, a kritikus távolságokon mégis relatíve nagy sugár mentén helyezkedjen el a felirat és jobban elférjenek a számok. A mérést azonban nem könnyíti meg, hiszen a távcső optikai paraméterein nem változtat, legfeljebb annyiban segíthet, hogy a nagyobb erőkarral finomabban mozgatható. Excentrikus és amorf alakú kerekeknél vonal menti leolvasásra lesz szükség, vékony fém lemezből vagy régi telefonkártyából szoktak ilyen jelet készíteni és egy szerelékbe befogni. Egyedi clickkupakoknál elterjedt megoldás, hogy egy külön könnyű szerelékbilincset rögzítenek a céltávcsőre, amiből kis tüske vagy lemezke áll ki a kupak előtt. Célszerű, ha ez a külön bilincs fogja egyben a parallaxkerék leolvasójelét is, nem pedig a távcsövet rögzítő bilincsek közé rakod. Így, ha bármiért le kell venned a távcsövet a puskáról, ez akkor is rajta marad és nem kell újra bekalibrálni a parallaxot.

5.3. Parallaxkerék bekalibrálása a távméréshez

Ez az egész procedúra legnehezebb része. Fáradtság és csalódottság kísérheti egy-egy hosszabb méregetés alkalmával, és a végén már káprázik a szemed a nagy erőfeszítéstől. De egy FT-versenyen minden, amit a lövési folyamat során teszel, feleslegessé válik, ha nem tudod helyesen meghatározni a cél távolságát, ezért mégis érdemes elegendő időt szentelni a parallaxkerék kalibrálására.

Szükséged lesz egy 40 méteres nyílt térre, mérőszalagra és célokra. Különösen fontos, hogy a megfelelő célokat használd a mérések során. Legjobbak a versenyeken is használatos FT-bukócélok, mert ezek lesznek az egyetlen támpontod a távolságbecsléshez a verseny során. Szerezz be két ilyen célt és fújd le az egyiket feketére, fehér killzónával, a másikat pedig fehérre, fekete killzónával. Rakd ki őket 10-15 távolságra és adj le rájuk tíz-tíz lövést, így a festés és az alóla kibukkanó szürke fém ad egy kis kontrasztot. Egy zsinórból köss néhány nagy, laza csomót a cél felhúzására szolgáló gyűrű köré. Az így kapott hurkok a zsinóron felbecsülhetetlen segítséget jelentenek a kép élesre állításakor.

Ragassz fel egy csík papírt a parallaxkerék kerületére, hogy fel tudd írni a számokat. Legjobb, ha egy egy vékony hegyű alkoholos filctollat használsz. Itt az idő eldöntened, melyik parallaxkerék-jelölési módszert választod (ld. a 4.2 fejezetet).

Sajnálatos tény, hogy ahogy nő a távolság, úgy csökken a parallaxkeréken a számok közötti távolság, és 70 méter után szinte már teljesen összefolynak. Általában, egy 13 centis kerék kerületén 20 és 25 méter között 25 mm távolság van, míg 45 és 50 m között ez már csak 5 mm. Ebből következően, a legnagyobb távolságokat lesz a legnehezebb pontosan és megismételhetően lemérni. 15-20 méter jó lesz kiindulásnak. Ez már bőven felette van a céltávcső élességállítás alsó határának és nincs olyan messze, hogy nehéz legyen lemérni.

Rakd ki a célokat pontosan 20 méterre a távcső frontlencséjétől. Fontos, hogy ezután a frontlencsét használd minden más mérés kiindulópontjául, pl. a célok kirakásánál is. A következő lépéseket hajtsd végre:

1. Először fókuszálj a céltávcső szálkeresztjére. Forgasd a parallaxkereket, míg a fekete célt nagyjából élesen látod.
2. Ezt ismételd meg újra, de próbáld meg addig szűkíteni a forgatás ívét, míg a célt tűélesen nem látod.
3. Egy tollal tégy vékony jelet a parallaxkerékre, a leolvasójellel ellentétes oldalra.
4. Ismételgesd a 2-3. lépéseket. A jeleknek gyakorlatilag ugyanoda kell esniük, és ide húzod a végleges vonalat is. Ha nem sikerült ennyire egyformán mérned, akkor csak keresd meg a felezőpontot a legszélső jelek között vagy azt a helyet, ahol a legsűrűbben vannak a jelek, és ide tedd a végleges jelet.
5. Ismételd meg az 1-4. lépéseket a fehér céllal is. A jelnek ugyanoda kell esnie, mint az előbb, de lehetséges, hogy mégsem ott lesznek. Jegyezd meg, mekkora különbséggel mérted a fehér és fekete célokat. A célok színénél talán még fontosabb, hogy különböző fényviszonyok között is gyakorold a mérést. Erre azért van szükség, mert az emberi szem gyorsabban alkalmazkodik, ha elég világos és részletgazdag a kép. A parallaxkerék tekerése közben az agy igyekszik korrigálni, ezért egy kicsivel mindig hamarabb látja élesnek a képet, mielőtt az valójában is tökéletesen éles lenne. Ennek mértéke egyénenként is változó, de függ a fényviszonyoktól és a szem fáradtságától is. Ennek hatását csökkentheted, ha mindig ugyanúgy, viszonylag tempósan tekered a parallaxkereket és nem milliméterenként óvatoskodva. A kép határozottabban beugrik gyorsabb mozgatásnál.

Miként azt már korábban említettük, nagyon fontos, hogy ne erőlködj túlságosan. Ha nagyon a célra koncentrálsz, a szemed megpróbálja kompenzálni a parallaxhibát és élesre állítani a képet, de eközben a szálkereszt képe válik életlenné (1. ábra). Ezt észre sem fogod venni, de ha leveszed a szemed a célról és úgy látod, hogy a szálkereszt képe éles és a cél hirtelen újra életlen lett (2. ábra), akkor ez történt. Ez az oka annak, hogy mindig elsősorban a szálkeresztre kell fókuszálnod és csak néha pillants át a célra, vagy pedig használd a perifériás látásodat a cél megfigyelésére, miközben végig a szálkeresztre fókuszálsz. Így a cél egyszer csak 'beugrik' az élességi tartományba, miközben a szálkereszt is éles marad (3. ábra).

1. ábra

2. ábra

3. ábra

Ha végeztél a 20 méteres beállítással, menj 5 méterrel tovább. Ismételd meg a fenti eljárást minden 5 méteres távolságon 20 és 40 m között, állandóan vissza-visszamérve más távolságokra is, hogy meggyőződhess róla, semmi nem változott. Ha kezdesz mást mérni, itt az idő pihenni egy kicsit és később folytasd csak.

Ha végeztél a 20-40 méteres távokkal, mérd meg a közelebbieket is. Hasonlóan, mint a belövésnél, 7-15 méter között érdemes 1 méterenként kirakni egy-egy célt, utána már elég csak egyet 17,5 m-re. Ha már közel kerülsz a távcsöved által mérhető legkisebb távolsághoz, mozgasd 10-20 centinként közelebb a célt, hogy pontosan meghatározhasd ezt a távolságot. A legtöbb céltávcső nem tud 7 métertől mérni, hanem valahol 8-9 m között indul a mérési tartománya. A nagyítást lejjebb véve élesebben láthatóak a közeli célok is, de lemérni nem tudod őket pontosan. Nem is nagyon kell, ami nem éles mondjuk 8 méteres beállításnál, azt vedd 7,5 méternek és túl sokat nem tévedhetsz. Bármi is ez a legkisebb távolság, erre is lődd be a puskádat a korábban már használt vonalazott papírok segítségével. Most tehát van egy olyan céltávcsöved, amivel le tudsz mérni minden távolságot a röppálya két végpontja között.

Mi történik az 5 méteres távolságok között akár a magassági állításnál, akár a parallaxkeréken? Az angolok láthatóan nem sokat problémáznak ezen, arányosan megsaccolják, hogy mennyi lehet, vagy szemre beosztják a skálát, vagyis egyenesekkel közelítik az elméleti görbét, ami ilyen sűrű osztásoknál már jó közelítést ad. Sokat nem tévedsz tehát, ha egyenlően osztod fel a távokat. De ha szeretnél igazán pontos eredményt kapni, mérd le a kerék kerületén az eddig kimért osztásokhoz tartozó távolságokat, ábrázold ezt egy grafikonon (ahol a két koordinátatengely a valódi távolság, a másik pedig a keréken mm-ben ill. clickben mért távolság. Az így kapott pontokat kösd össze egy szép lendületes görbével és erről visszavetítve rajzold fel a köztes osztásokat.

 

Most egy kis teszt következik. Ehhez szükséged lesz egy barátod vagy klubtársad segítségére. Kérd meg, hogy rakjon ki neked célokat különböző távolságokra, mindegyiket mérje le egy mérőszalaggal és írja fel ezeket a távolságokat. Aztán mérd le a távolságukat a céltávcsővel, és diktáld le az eredményeket a kollégádnak, aki felírja ezeket is a valódi távolságok mellé. Ez érdekes gyakorlat, mivel nagyon élethű módon teszteli a távmérési tudásodat. Egy ismert távolságon az agyad becsaphat a méréskor, mert tudod, hogy a cél milyen messze van. Ez a teszt jól utánozza a verseny közbeni körülményeket, mert abszolút semmi más támpontod nincs a távolságok megismerésére, csak a céltávcsöved. Van egy mondás a Field Targetben, ami nagyon igaz: Bízz meg a távcsövedben!

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Ha végigcsináltad az itt leírtakat, akkor egy olyan puska/távcső együttes van a kezedben, amivel bármilyen versenyt megnyerhetsz. A többi, ahogy mondani szokták, már csak rajtad áll. Isten hozott a Field Target sportban. Jó szórakozást!

5.4. A távmérés eltolódása (parallax shift)

A parallax eltolódása közismert jelenség, többé-kevésbé minden céltávcső szenved tőle. Legfőbb oka a hőmérséklet változása, de a tengerszint feletti magasság vagy egyes fotoszűrők felrakása is befolyásolja. A hőmérsékletből eredő távmérési hiba jellemző mérőszám, hogy egy 50 méteres célt mérve 10 fok hőmérséklet-különbség hány méter eltérést jelent a távmérésben. Ez az érték 0,5-4 méter között változik az általam tesztelt távcsöveknél.

A paralax-eltolódás semlegesítésére számos módszer létezik, a távmérési skála eltolásától kezdve a többszörös ill. ferde vonalas skálák alkalmazásán át a több tűs vagy állítható leolvasójelekig. De nem is ez az igazán fontos, hanem a távcső kiismerése a különböző hőmérsékleteken.

Példák a hőmérséklet eredetű parallax-eltolódás korrigálására

A skála elkészítésére sajnos csak egy módszer van: ki kell ülni különböző nap- és évszakokban, kirakni célokat 5 méterenként és nagyon gondosan lemérni őket. Fontos, hogy a távcső árnyékban legyen és legalább fél órát töltsön el az adott hőmérsékleten a mérés előtt. Idővel látni fogod, hogy reagál a távcsöved a hőmérséklet változásaira. A távmérés elmozdulása lehet folyamatos, de lehet ugrásszerű is. A fel- és leugrás hőmérséklete általában nem azonos, de tapasztalati úton kiismerhető. Ha már ismered a távcsöved működését, minden hőmérsékleten tudni fogod, mennyit és hogyan kell korrigálni ahhoz, hogy helyes távmérési eredményeket kapj.

A távmérési skála kalibrálása különböző hőmérsékletekhez

A távcsövet hiába hőszigeteljük, az csak a közvetlen napsütés melegétől védi meg a puskát, de a környezeti hőmérsékletet így is egy órán belül felveszi a távcső és a parallax elmozdulása megtörténik. A vízhűtéssel sem érdemes próbálkozni :-) Érdemben két dolgot tehetünk: mérjük a környezet, vagy még inkább a távcső hőmérsékletét. És ügyelünk arra, hogy a távcső mindig árnyékban legyen. A lövés 2-3 perce alatt nem melegszik fel érezhetően, és aztán van 10-15 perce visszahűlni a levegő hőmérsékletére.

Mit tegyünk a parallax shift ellen?

 

6. Ballisztikai magyarázatok

6.1. Miért 4,5 mm?

A Field Targetet, a 7,5 és 16 J-os versenyszámokban is, gyakorlatilag csak 4,5 mm-es lövedékkel lövik. Ennek főként ballisztikai okai vannak. Az 5,5-ös lövedéket vadászatra használják, 40-60-80 J-os puskákkal. Az FT-ben viszont limitált az energia, ezért döntővé válik az a tény, hogy ugyanakkora torkolati energia esetén a .22-es lövedék röppályája meredekebb esést mutat, mint egy .177-esé. A jelenség magyarázata az, hogy a nagyobb tömegű lövedék kisebb sebességgel is már eléri ugyanazt az energiát, amit a könnyebb lövedék csak nagyobb sebességen. Tehát akár a 7,5 J-os, akár a 16,3 J-os limitet szeretnéd betartani, a .22-es kaliberű puska lövedéke lassabb lesz, mint egy ugyanolyan energiával kilőtt .177-es lövedék. Ennek következménye az alábbi grafikonon jól megfigyelhető:

1. ábra: Azonos energia esetén a 4,5 mm-es lövedék röppályája laposabb

A rajzon látható, mi történik akkor, ha két puskával azonos energiával, vízszintes csővel lőnek ki egy lövedéket. A .177-es lövedék esése 9 hüvelykkel kevesebb 55 yardon, mint a .-22-esé. Ez azt jelenti, hogy a lövőnek nem kell annyit korrigálni a célzáson, és ennek következtében a 4,5 mm-es lövedékkel való lövés több távmérési tévedést visel el.

6.2. Röppálya a céltávcsövön át nézve

Az előző példában nem volt a puskán irányzék. A lövedék esését a vízszintesen álló cső tengelyvonalához képest ábrázoltuk. Ha céltávcsövet (vagy bármilyen más irányzékot) szerelsz rá, az ebből kiinduló képzeletbeli vonal valamennyivel a puskacső felett fog elhelyezkedni. Ez az irányzóvonal (LOS, line-of-sight). Miként korábban már említettük, ha leadsz egy lövést, a lövedék elkezd veszíteni a sebességéből, és a gravitáció is húzza a föld felé, ezért egy görbe vonalon fog végighaladni. Ha pontosan szeretnél eltalálni egy célt, akkor valamennyire meg kell emelni a puska csövét, hogy ezzel megemelkedjen a találati pont (POI, point-of impact). Ez történik akkor is, mikor céltávcsövet szerelsz fel a puskára. Te egyenesen a célra nézel a távcsövön át, de a puskacső tengelye valamennyivel mindig a cél fölé mutat.

Nézzük meg, mi történik akkor, ha viszonylag alacsony szerelékkel rakunk fel egy céltávcsövet (a távcső közepe kb. 4 cm-re van a cső középvonala felett, és a nullának a röppálya tetőpontját választottuk, a képen 22 yard):

2. ábra: A röppályát érintő irányzóvonal

Még mindig vízszintesen álló csővel lövünk, és a lövedék 4 centivel alacsonyabban hagyja el a csövet, mint az irányzóvonal (LOS). A lövedék nem emelkedik az elején, mint azt gyakran hiszik. Valójában a LOS néz lefelé a lövedék röppályájához képest és csak ehhez képest, látszólag emelkedik a lövedék, a kiválasztott nullpontban éri el a röppályát, utána újra esni látjuk. Úgy is mondhatjuk, hogy a cső felfelé néz a LOS-hoz képest. Ha a fenti példában 22 yardra lőtted be a puskádat és ezzel a beállítással lőnél különféle távolságú célokra, azt tapasztalnád, hogy a lövések mindig valamennyivel lejjebb csapódnak be, mint ahová céloztál. Ezek egy grafikonon ábrázolva így néznének ki:

3. ábra: A lövedék esése a nullához képest

A Field Targetben ritkán használják az alá/fölé tartásos (mildotos) célzást. E helyett, a céltávcső magassági állítócsavarján korrigálunk mindig úgy, hogy a puska a LOS-hoz képest olyan szögben álljon, hogy a találat a szálkereszt közepébe essen. Az agy és a szem ösztönösen a szálkereszt közepével próbál célozni, ezért ha úgy állítjuk be a céltávcsövet, hogy ezt lehetővé tegye, akkor sokkal pontosabban tudjuk a célon tartani a szálkeresztet, mintha egy képzeletbeli pontra céloznánk vele, valahol a cél helyett.

Ezért tehát, továbbra is az eddigi példában szereplő, 22 yardra kinullázott puska/távcső összeállítást használva, beállítjuk a távcsövet minden távolságra, számolva a clickeket. Az eredmény egy ilyen görbe lesz.

4. ábra: Clickek a nullától mérve

Legelső, ami feltűnik ezen a rajzon, hogy a görbe formája más, mint az előző rajzon a nullához képest mért esési görbéé. Azon fél hüvelykkel volt lejjebb a nullponttól a 10 és a 35 yard is. De, ha nem fél hüvelyket tartunk a cél fölé, hanem a távcsövet állítjuk rá 10 yardos célra (17 click), ez nem lesz megfelelő 35 yardon (ott csak 7 click kellene). A 10 yardos beállítás inkább 45 körül lesz újra használható, míg a 10 yardhoz szükséges fölé tartás a 35 yardossal egyezik. Miért van ez? Mindennek az oka a szögperc (MOA, minute-of-angle) tulajdonságaiban keresendő.

6.3. Szögperc (MOA)

Egy teljes körben 360 fok van. Egy fok 60 percből áll, ez a szögperc vagy MOA. A legtöbb céltávcső a MOA valamely tört részében méri az állításokat. Ez azt jelenti, hogy egy clicket állítva, a távcsövet egy szögperc negyedével vagy nyolcadával állítjuk.

100 yard távolságú célt nézve, 1 MOA szög 1,047 hüvelyk távolságot fed le. Ezt a gyakorlatban hagyományosan 1"-re kerekítik. 1/4 MOA így 1/4"-nek felel meg - de csak 100 yardon! Ha messzebb nézünk, minden click nagyobb távolságot fed le, miközben ugyanúgy 1/4 MOA marad az értéke. És minden 1/4 MOA egyre kisebb távolságnak felel meg, ahogyan közelebbre nézünk. Tíz yardon egy click már csak 1/40-ed részét takarja el egy hüvelyknek, pedig még mindig 1/4 MOA ez is.

5. ábra: Miért kell több click a közelebbi távokon?

 

6.4. A céltávcső magasabbra szerelése

Két oka is van, miért érdemes a távcsövet viszonylag magasabbra szerelni a puskacsőhöz képest. A legfőbb ok az, hogy a lövő függőlegesebben tarthatja a fejét, és csökkenti izmai feszülését az ülő pozícióban. A másik ok a nagyobb távolságokon tapasztalt kedvező hatás. A lövők általában az első szempont miatt szerelik magasabbra a céltávcsövüket, és csupán mellékhatásként élvezik a ballisztikai előnyöket. A 3. ábrán egy 4,5 mm-es, 20 m/s-al repülő lövedék röppályáját láthattuk, alacsonyra szerelt céltávcsővel, a távcső és a puskacső tengelye között 4 cm távolsággal. A következő ábrán láthatjuk, mi történik akkor, ha a távcsövet megemeljük egy hüvelykkel, 6,5 cm-re:

6. ábra: Röppálya 6,5 cm-re növelt távcsőmagasság esetén

Ha így szereljük fel a céltávcsövet, a LOS egy későbbi pontban fogja érinteni a röppályát, mint azt az alacsonyabb szereléknél tette, példánkban a röppálya látszólagos tetőpontja 22 yard helyett 27-re kerül. A lövedék esése a nullponttól 55 yardig a harmadával csökken, 4,9"-ről 2,9"-re. Azonban, ha felrajzoljuk az új röppályához tartozó clickeket, a következőt látjuk:

A clickek száma a nullától 55 yardig 31-ről 21-re csökkent. A közelebbi távokon viszont pont fordítva. A 4 centi magas céltávcsőnél a nullától 8 yardig átállításhoz szükséges clickek elfértek a tekerő fél fordulatán. A 6,5 centisnél a 27-55 yard elfér egyharmad fordulaton, viszont a 13-ról 8-ra állítás további 2/3 fordulatot igényel, összesen egy teljes fordulatot a nullától (60 click, ill. 15 MOA). A nálunk elterjedtebb, 1/8 MOA click osztású céltávcsöveken ez már két teljes fordulat!

A céltávcső megemelésének nincs komoly előnye, a kényelmesebb fejtartás lehetővé tételén kívül. De nincs hátránya sem, feltéve hogy pontosan le tudod mérni a nagyon közeli távolságokat is és nem kell hozzájuk túl sokat tekerned a távcsöveden. A legfontosabb az, hogy kiismerd és megszokd az általad választott röppálya tulajdonságait.

Közkeletű tévhit, hogy magasabbra szerelt távcső esetén a puska esetleges oldalra dőlése jobban elviszi a találatokat, de ez nem így van. Az oldalra megdöntött puska lövései egy körív mentén csapódnak be, mindig a dőlés irányában eltérve. E kör sugara a lövedéknek az adott távon, a puskacső tengelyéhez képest mért esése, a szög pedig azonos a fegyver megdöntésének szögével. Részletes cikk itt olvasható:
http://www.szottesfold.co.uk/2012/03/magas-tavcso-es-dolesi-hiba-egy-regi.html a témáról, teszteredményekkel és elméleti bizonyítással. Egyes speciális célzási módok esetén lehet különbség (ld. a fenti linken), de az FT-ben ez nem forul elő.

Hogy miért nem számít a távcső magassága? Képzeld el, hogy egy puskán több távcső van egymás felett, különböző magasságokban. Mindegyiket belövöd ugyanarra a távra, vagyis mindegyik irányzóvonal ugyanabba a pontba mutat, ahová a lövedék is becsapódik. Ha megdöntöd oldalra a puskát, a találat valamennyit elmegy oldalra, de nyilván ugyanoda, akármelyik távcsövön át is nézed. A dőlésből eredő hiba csak a dőlés szögétől (a) és a lövedék esésétől (d) függ. Az oldalirányú dőlés elkerülésére tehát bármilyen magas céltávcső esetén ugyanannyira kell ügyelni.

Az oldalra döntött puskából kilőtt lövedék becsapódása független a távcső magasságától

 

7. A puska belövése (mildotos módszer)

7.1. Mi a mildotos célzás?

A mildotos lövés, más néven alá-fölé tartás (hold-over) egyfajta ballisztikai kompenzációs technika, amelyet egy alap nullpontra belőtt puskával úgy végeznek, hogy nem kell lövésről lövésre állítani a céltávcsövön. E helyett, a szükséges kompenzációt a cél alá/fölé történő célzással oldjuk meg. A lövő célozhat adott távolsággal fölé, például 2 cm fölé tartásnál a killzóna tetejére céloz a szálkereszttel. Ez jó térérzéket igényel a lövőtől és a célok átmérőjének pontos ismeretét. Mivel nálunk csak 15, 25 és 40 mm-es célok vannak, mindig lehet tudni a cél méretét, és ehhez képest meg lehet határozni a szükséges rátartást.

A második módszer voltaképpen a fenti finomítása. Ahelyett, hogy a szálkereszt közepét tenné egy képzeletbeli pontra a cél felett valahol, a lövő a szálkereszt egy meghatározott pontját illeszti a cél közepére. A szálkereszt közepe valahol a cél felett lesz majd, de a szem a cél közepére fókuszál. Ezt rendszerint valamilyen osztott, pl. 'Mil-Dot' vagy 'Multi-Line' szálkereszt használatával könnyítik meg.

7.2. Beosztásos szálkeresztek

A szokásos duplex szálkereszt, ami tökéletesen alkalmas kisebb távolságú vadászatra, hiányosnak tűnik, amikor a röppálya pontos kompenzálására lenne szükség. Ez az, ahol már beosztásos szálkeresztekre van szükség. Egy 'Mil-Dot' szálkereszten, a standard vékony-vastag vonalak mellett kis osztások is találhatóak, amelyek egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el a vékony vonalak mentén. Ezeket használva a célzáshoz, sokkal pontosabban lehet kompenzálni a lövedék esését, mint a standard duplexxel.

A 'Multi-Line' (karácsonyfa) szálkereszt még egy lépéssel tovább megy. Pontok helyett vízszintes vonalak vannak. Ezek egyikére (a szálkereszt közepén átmenőre vagy a legfelsőre) lőhetjük be a nullpontot, és a többivel lehet célozni a különböző távolságokon. Előnye az is, hogy szélben, oldalra tartással lőve nem a semmi közepével kell célozni, hanem továbbra is használhatóak a vonalak.

Duplex szálkereszt

'Mil-Dot' szálkereszt

'Multi-Line' szálkereszt

7.3. Belövés mildotos lövéshez

Az első lépés eldönteni, milyen távra lövöd be a puskádat, vagyis melyik távolság felel meg a szálkereszt közepének. Ezután, csak végig kell lőni a távokat 7-40 méterig és kitapasztalni, a szálkereszt melyik pontjával kell célozni ahhoz, hogy pontosan eltaláld a célt az adott távolságon.

Mildotos célzásnál nem olyan fontos az optikai tengelybe állítani a céltávcsövet, mint a clickes lövésnél, de azért itt is hasznos. Itt azonban nem a legnagyobb távolságra, hanem az általad kiválasztott nullpontra nézzen az optikai tengely, hiszen utána mindig ide fog nézni a távcsöved.

Alább látható egy példa arra, hogyan használható egy mildotos szálkereszt a 8-55 yard közötti célzási pontok megadására. Ez nem egy precíz ábra, csak illusztrálja a lényeget, mert a pontok egymástól mért távolsága változik a nagyítással (eleve, távcsőtípusonként is eltérő, és a röppályához viszonyított helyzetük függ ballisztikai paraméterektől is). Ezért, akik mildottal lőnek, mindig ugyanazt a nagyítást használják a lövéshez. (A számok és a kis vízszintes vonalak nem látszanak az igazi céltávcsőbe nézve.)

Egy tipikus mildotos célzási kotta